More Website Templates @ TemplateMonster.com - September 23, 2013!

Üdvözöljük a Hauzer Bormanufaktúra oldalán!

A Bormanufaktúra a Budáni-hegyen található, a szőlőültetvényünk területén. Szőlőnkben a területre jellemző hagyományos szőlőfajták találhatóak meg: Királyleányka, Kékfrankos és Zweigelt. A manufaktúra egy családi kisvállalkozás, melyben mindenki tudásának és képzettségének megfelelően kiveszi a részét a munkákból.

Hozzánk ellátogatva megismerheti a kézműves borok technológiáját, megtekintheti a mai napig használatban lévő, 1798-ban készült présünket. Szeretettel várjuk az évszázados múltra visszanyúló pince világában, hogy kényeztessék érzékszerveiket a kiemelkedő illat és zamatanyagú, tükrös tisztaságú, harmonikus ízű kézműves boraival, melyre garancia a generációkon átnyúló szakértelem, hitelesség és a szőlő szeretete.


Borvidék bemutatása:

A Neszmélyi borvidék területén már a római korban is termesztettek szőlőt, de a török hódoltság idején a lakosság megritkulásával az ültetvények is tönkrementek. A XVIII. század végére Neszmély és környéke ismét jelentős termelővé vált. Az itteni borok, magas savtartalmuknak köszönhetően a hosszabb szállítást is jól viselték, így jelentős mennyiségben vittek neszmélyi borokat külföldre. A XIX. század végén az ország szőlőtermelőit sújtó filoxéra-járvány ott is komoly károkat okozott, és a fajtaszerkezet megváltozott. A II. világháború után a termelési és minőségi problémák olyan szintűre nőttek, hogy a terület 1959-ben elvesztette borvidék rangját, amelyet – az új telepítéseknek köszönhetően – 1977-ben visszaszerzett. A Dunára néző neszmélyi szőlőhegyeken termő borról már Széchenyi István is írt dicsérő szavakat, és sokan kedvelték az itteni bor kellemesen savanykás ízét. Az Esterházy család Csákvári Uradalmának híres ászári mintaszőlészete és pincészete is hozzájárult ahhoz, hogy a vidék a XIX. század második felében nemzetközi ismertségre tett szert. Az utóbbi évtizedekben a szőlőtermesztés korszerűsítése a borminőség jelentős javulását és a borvidék rangjának növekedését eredményezte.
Baj a Tatai-medence keleti peremén, a Gerecse hegység nyugati lábánál Tata mellett fekszik. Határa erdőkkel-mezőkkel borított, hegyekkel-völgyekkel szabdalt, kies szőlőhegyekkel megáldott hely. A falu nevének eredete az ótörök baj köznév, jelentése: "bő, gazdag". A szőlőhegy több részből áll. Délről észak felé haladva az alábbiak az elnevezései: Szentandrási-hegy és Szent András-dűlő, Kis-hegy, Sikár-hegy, Budáni-hegy (Steinbruch) hol a vértesaljai hegyek legjobb borai teremnek. Kecske-hegy és Agostyáni dűlők, hol nyersebb zamatú borok teremnek. A szőlőbirtokok 1862-ig az Eszterházy uradalom tulajdonában voltak, amíg a használóik megváltották azokat. A vásárlók között sok baji volt. 1862 után jött létre a hegyközség, mely átvette a szőlőhegy életének irányítását. A hegyközség egészen a második világháborúig működött. A filoxéra vész után sok szőlőbirtok gazdát cserélt, s csak részben maradt a baji lakosság birtokában. Ezt követte a baji szőlőhegy „fénykora”. Amikor még a közlekedési szabályok szerint a balra tarts volt az előírás, így szólt egy mondás:

„Bajt kerülni balra tarts, bút feledni Bajra hajts!”